A szenátus katonai bizottságának ülésén Tom Cotton republikánus szenátor néhány kérdést intézett John Kerry külügyminiszterhez. (Hivatalos amerikai szóhasználat szerint a minisztertanács titkára.)
Azt hiszem, az élvezet kedvéért érdemes, legalább is a kérdések és válaszok többségét, szó szerint is idézni.
Cotton: “Kerry titkár úr! Olvasta ön a két szerződés szövegét?”
Kerry: “Nem, nem olvastam.”
Cotton: “Valaki a munkatársai közül olvasta ezeket az ügyiratokat?”
Kerry: “Azt hiszem...lehetséges, hogy egyvalaki legalább olvasta, de nem vagyok biztos benne.”
Cotton: “Hogy hívják az illetőt?”
Kerry: “Lehetséges...én nem tudom biztosan,de lehetséges, hogy ez Wendy Sherman, de ezt nem tudom biztosan.”
Cotton: “Sherman asszonyon kívül van tudomása arról, hogy valaki más amerikai kormánykörökből olvasta ezt az egyezményt?”
Kerry: “Nincs róla tudomásom, nem hiszem.”
Cotton: “Bizonyos információk szerint abban az egyezményben, amely Parcsinnal foglalkozik, a katonai bázissal, ahol atombomba kísérleteket folytatnak, az szerepel, hogy Irán maga gyűjtheti be a vizsgálati mintákat és maga továbbítja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek - ez olyan, mintha egy futballjátékos maga vesz magától vizeletmintát és maga küldi el drogvizsgálatra.
Ön meg tudja erősíteni, vagy cáfolni, hogy az ügyiratok ezt tartalmazzák?”
Kerry:”Ezen az ülésen nem áll módomban.”
Cotton: “Miért nem áll módjában jóváhagyni, vagy megcáfolni az ügyiratok ilyen irányú tartalmát a nyilvánosság előtt? Miért titkosak? Ezek nem az amerikai kormány titkos iratai. Az ajatollahok pontosan tudják, hogy mi van benne.”
Kerry: “Nincs felhatalmazásunk nyilvánosságra hozni a titkos ügyiratok tartalmát, amit Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy másik országgal kötött.”
Cotton: “Ez azt jelenti, hogy az ajatollahok tudják mi van az egyezményben, az amerikai közvélemény pedig nem”
Forrás: Makor Rishon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése